Tudtad, hogy a csuklós babákat már az ókorban is készítettek?
A babák évezredek óta az emberi kultúra szerves részét képezik, egyszerű vallási és rituális figurákból összetett gyűjthető tárgyakká fejlődtek, amelyeket a rajongók világszerte nagyra értékelnek. Most megismerheti a mozgatható babák fejlődését az ókortól a gömbcsuklós babák modern korszakáig.
Ősi babák
Az ókori Egyiptomban a babák jelentős szerepet játszottak a mindennapi életben és a túlvilágon egyaránt. A Kr.e. 2000 körüli egyiptomi fából készült babákat gyakran helyezték el sírokba, hogy elkísérjék az elhunytat a túlvilágra. Ezek a babák jellemzően fából készültek, olyan anyagból, amelyet könnyű faragni.
A képen látható játék egy i.e. 1300-1200-ból származó gabonadaráló figurája, mely zsinór húzásával mozgatható. Érdekes itt megemlíteni a mozgatható részekkel rendelkező állatfigurákat is, mint például ez a macska, amely képes kinyitni a száját.
Ezek a babák nem pusztán játékok gyerekeknek; mélyebb spirituális és szimbolikus jelentéssel bírtak. Az egyiptomiak azt hitték, hogy ezek az alakok képviselhetik és elláthatják az elhunytat a túlvilágon, biztosítva földi életük és gazdagságuk folytatását. Ez a kapcsolat a babák és a vallási rituálék között kiemeli, hogy ezek a műtárgyak milyen jelentős szerepet játszottak az ókori egyiptomi társadalomban, ahol a gyermekjátékokat gyakran spirituális jelentőséggel bírták.
Az ókori Görögországba és Rómába áttérve azt tapasztaljuk, hogy a csuklós babák is elterjedtek. A görög és római babák gyakran agyagból, csontból és elefántcsontból készültek. Ezek az anyagok részletesebb kivitelezést és tagolást tettek lehetővé.
Az ókori görög figurák mozgatható végtagjaik zsinórral voltak a testükhöz kötve, amit „nevrospastonnak” neveznek. Ezek életszerűbbé és interaktívabbá tették őket, és különféle kontextusokban használták őket, beleértve a vallási rituálékat, valamint istenek és istennők felajánlásaként. Kislányok játékaként is szolgáltak, és sokat találtak belőlük gyermeksírokban.
Ezeket a „plaggonának” nevezett játékbabákat fazekasságban, öntőforma segítségével készítették, ami gyorsabb és egységesebb gyártást tesz lehetővé. Az öntés és a testreszabás nagyon hasonlít a modern BJDS-hez, azonban gyanta helyett agyagot használtak. A folyékony agyagot a formába öntötték, ahol részben megszáradt, mielőtt eltávolították és teljesen kiégették. A megformázott babákat finomították, festették, díszítették, hogy élethűbbé tegyék őket.
Ezeknek a babáknak a testükre lehetett ruhát festeni, és nem volt valódi hajuk; ehelyett a hajat ugyanabból az anyagból faragták, mint magát a babát. Megjelenésük – a legtöbb mai babához hasonlóan – koruk divat- és szépségideálját tükrözte. Ez a Kr.e. 500 körüli görög terrakotta baba jól mutatja a göndör, sötét hajat, tunikát és fejdíszt, amelyek abban a korszakban divatosak voltak.
Középkori babák
A középkorban a babák funkciója és formája tovább fejlődött. Az egyik legfigyelemreméltóbb fejlesztés a marionett volt, egyfajta báb, amely a középkori Európában vált népszerűvé. A marionettek jellemzően fából és textilből készültek, csuklós végtagjaik zsinórral vezéreltek, ami sokféle mozgást tesz lehetővé, és ideálissá tette őket színházi előadásokhoz. Mivel ezek nem tartós anyagok, ezért a babákat nem őrizték meg az utókor számára, de előfordulnak például korabeli könyvek illusztrációin.
A marionetteket elsősorban szórakoztató és színházi célokra használták vallási és világi előadások során. Maga a „marionett” kifejezés „kis Máriát” jelent, mivel Franciaországban gyakran használták a Szűz Máriához kapcsolódó bibliai történetek előadására.
Az összecsukott végtagok által lehetővé tett bonyolult mozgások lehetővé tették a bábosok számára, hogy a történeteket megnyerő módon keltsék életre. A felnőttek szórakoztatására való felhasználás jelentős elmozdulást tükröz az ősi vallási és rituális funkcióktól a világibb és előadóibb szerep felé.
A középkori társadalomban a gyerekek és játékaik nem kaptak ekkora figyelmet. Ráadásul egyszerű, szövetből vagy agyagból készült babáikat mindig csecsemőkről mintázták, így nem kellett mozgathatónak és részletezőnek lenniük. A felnőttek mintájára készült babák, például a bábok inkább a felnőttek által használt eszközök voltak mesemondásra és szórakozásra. Napjainkban is láthatjuk, ez a kapcsolat még mindig hasonló a BJD-kkel és a gyerekjátékbabákkal. Mindkettőre azonban van példa az ellenkezőjére is, tekintsük az Újjászületett babákat vagy a Barbie-kat.
A babák története a kultúrák és korszakok közötti tartós jelentőségükről tanúskodik. Az ókori Egyiptom vallásos és szimbolikus fababáitól a középkori Európa performatív marionettjéig ezek az artikulált figurák sokrétű szerepet játszottak az emberi társadalomban. A következőkben a 19. századba kalauzolunk el, és folytatjuk ezt az izgalmas utazást a mai gömbcsuklós babákig. Hamarosan találkozunk!
Képek: Cartwright, Mark. " Római elefántcsont baba ." World History Encyclopedia, 2013. május 6.; Koopman, Rob. " Ősi egyiptomi játék ." World History Encyclopedia, 2017. április 10.